Debórát  gyáli gyepmesteri telepről vettük át. Talált kutyus, eredeti gazdája 14 napig nem jelentkezett érte. Átesett a nyíráson és az első vizsgálaton. Mindkét oldali hallójárat beszűkült, fülgyulladása van, kezelését megkezdtük. A bőrén több helyen bőrgyulladás jelei láthatóak, sebesek és vakarózik is, ezért Őt is Trovet VPD monodiétára fogtuk. A bal első lábán csúnyán be volt nőve a karom. Félénk manó és nagyon barátságos.

2014-05.14.

Debóra fülgyulladása szépen javul, de még kezelés alatt áll. Ha teljesen meggyógyult, sor kerülhet ivartalanítására is.

2014.05.15.

Debóra tegnap megismerkedett új ideiglenes befogadójával.

2014.06.09.

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most jelentkezek, de az utóbbi időben nagyon de nagyon el voltam foglalva. Tudjátok kb. 3 hete átkerültem az új idi anyuhoz. Idi anyu már az első találkozáskor nagyon szimpi volt nekem. Folyamatosan csak az ő kegyeit kerestem. (Bár ekkor még nem tudtam, hogy hozzá fogok kerülni.) Azon az este amikor idi anyuhoz kerültem egyből körbejártam az egész lakást, felszedtem az összes cicakaja morzsát a földről,,, igen jól halljátok cicával kell együtt élnem. Na aztán megláttam egy fekhelyet, melyet nekem készítettek oda. Rögtön beletettem a popsimat, és szinte már aludtam is. A macskával akkor még nem cimboráztunk össze. Ebben az időben még eléggé félős voltam. Nem szerettem a hirtelen mozdulatokat, a hangos zörejeket, sőt a kutyaugatást sem szívleltem igazán. Olyankor ledermedtem, és nem igazán akartam megmoccanni. Az idő elteltével az egészségi állapotom szépen javult, a fülgyulladásom teljesen rendbe jött, a hátam sem sebes már, és ami a legjobb nem kell Trovet tápot ennem. Megtörtént az ivartalanításom is, sőt már a varratszedésen is túl vagyok. Az ivartalanítást egész jól viseltem, csak az első nap voltam kicsit nyűgi. (Na persze a gyors gyógyulásomhoz hozzájárult, hogy anyu itthon volt velem majdnem egy hétig)Most, hogy elmúlt már három hét, kezdek hozzászokni a zajokhoz, nem mindig rezzenek össze. Anyu azt mondja, hogy semmi gond, mert nekem ehhez több időre van szükségem. A cicával is már egész jól összecimboráltunk. A séta is sokkal jobban megy már, sőt futkározni is szoktam. És képzeljétek el tegnap meglátogattuk Katát, akinek van két westie kutyusa. Igaz csak a kerítésen kívülről barátkoztunk, de megígérték nekem, hogy majd fogunk bandázni is. Pénteken megyek vissza a Rákosligeti Rendelőbe kontrollra Timi doki nénihez, és persze megkapom végre az oltásomat is. Anya azt mondja, hogy jövő héttől nagyon jó dolgom lesz, mert itt hagyjuk a fővárost, és elmegyünk vidékre kicsit pihenni. Alig várom már, hisz két hetet fogok pihenéssel tölteni. Bár anya nem tudja, hogy én úgysem hagyom majd pihenni. Igen is velem kell foglalkoznia két hétig. Jobban össze kell szoknunk, és rengeteg mindent kell még tanulnom Mindenkinek sok- sok nózipuszit küldök!Debi

2021.03.30.

„Én írok most, mert Marcsinál elfogytak a szavak…. Nagyon köszönöm a szeretetedet és a patronálásodat, amit felém (felénk) tanúsítottál az Egyesülettel együtt. Összegyűjtöttem pár kedvenc fotót, fogadd szeretettel. Szeretném, ha tudnád, mennyire szeretlek és nagyon sokat gondolok Rád innen a távolból is.. Millió puszim Kókusznak is. Debyke”Ezekkel a szép szavakkal búcsúzott el tőlem a héten Debóra. Ő az a kicsilány aki életét végig kísérhettem, és nagyon közel állt hozzám. 2014-ben Marcsival együtt látogattuk meg őt ideiglenes gazdijánál, ahol mindkettőjük részéről szerelem volt első látásra. Ilyet én még nem láttam. Rehabilitációja után a kicsilány révbe ért, és közel 7 csodálatos közös év adatott meg nekik. Sajnos a nagy küzdelem ellenére a tüdőfibrózis legyőzte őt, és kicsi teste feladta a harcot. Azóta nem találom a szavakat….Drága Deby! Mérhetetlenül fáj, hogy már nem vagy köztünk, óriási űrt hagysz magad után. Vége a földi életednek, de légy boldog odaát a többi hegylakó között. Fuss, játssz ott, ahol már semmi nem fáj! Marcsi! Neked pedig köszönöm, hogy ilyen csodálatos gazdája voltál Debynek, és köszönöm, hogy a közös életetek része lehettem. Külön köszönetemet szeretném kifejezni, hogy én búcsúzhatok el itt tőle.WRH Kata